Az elmúlt hónapok utazási korlátozásai miatt már nagyon hiányzott egy néhány napos városlátogatás (mint a korábbiak Kijevben vagy Milánóban), ahol az adott város nevezetességei mellett, természetesen a kávézók sem maradhatnak ki a napi programból.
Izgalommal teli várakozás a szokásos Costa kávé mellett
Most az utam Berlinbe vezetett, ahol jópárszor jártam már, úgyhogy a látnivalók mellett bőven jutott idő a kávézókra is. Kicsit tájékozódtam indulás előtt és megnyugodtam, hogy nem lesz itt gond, ha a reggeli vagy az ebéd utáni jó kávét akarom elfogyasztani.
A név zseniális, de nem itt kezdtünk
Az első reggel a kreuzbergi 19grams kávézóba vezetett. A pörkölő kávéit korábban már kóstoltam itthon, kiváncsi voltam milyen lesz a helyszínen. Hát azon kívül, hogy lenyűgöző választék volt szemes kávéból, nem estem hasra.
Színes a választék
A kávézó belseje egy hatalmas indusztriális tér, de a COVID para miatt egyszerre szigorúan csak egy vevő mehet be, az egyszem barista szigorú (szerintem túlzó) rendet tart, és “természetesen” csak a teraszon fogyaszthattunk.
Rend, fegyelem
A kávé amit ittunk jó volt, de nem volt kiemelkedő, a rántottás zöldséges szendvicsnek meglehetősen egyedi ízvilága volt, a croissant viszont nagyon finom.
Reggelike
A kezdeti nem túl meggyőző élmény után a következő utam a Bonanza Roastery pörkölőüzeme mellet kialakított kávézóba vezetett. Itt már a megközelítés is érdekes volt, mivel a hatalmas vörös téglás épületekkel körülvett belső udvar az utcáról nem is látszik, csak egy nyíl mutatja hogy itt lehet befelé haladni a kávézó irányába.
Itt van a Bonanza
Az udvarról nyílik a kávézó, ami mögött egy üveges, tükrös fallal elválasztott helyiségben van maga a pörkölőüzem.
Üveg és tükör játéka
A tölgyszínű bútorokkal berendezett kávézóról kicsit az jutott eszembe, hogy felütötték a “Hogyan rendezzünk be egy kávézót?” német nyelvű kiadásának második fejezetét, és minden olyan lett, ahogy ott le van írva. Semmi játék, semmi egyediség, csak németes precizitás. Itt egy eszméletlen finom El Salvadori filtert ittam, természetesen a létező legletisztultabb kancsóban és csészében felszolgálva.
El Salvador mindig nyerő
Érdemes megnézni a cég által alkalmazott szemes kávé csomagolást is. (Nem gondolom, hogy a logó megtervezésén kívül túl sokat költöttek designra, személy szerint ez nekem már túl sivár.)
Nem a csomagolás alapján fogunk dönteni az biztos
Délután csak spontán beugrottam a Checkpoint Charlie tőszomszédságában fekvő Westberlin kávézóba.
Westberlin
Természetesen ez is tökéletesen letisztult volt, a Drop Coffee Roasters (egyébként teljesen korrekt) kávéját hófehér csészében kaptam. Különösen tetszett, hogy a dupla presszó kis méretű csészében érkezett.
Egy nagyon szimpla dupla
A sok steril kávézó után különösen jó érzés volt a török tulajdonosok által vezetett Coffee Pony. A budapesti stílusra jobban hajazó beltérben (rusztikus bútorok, nyers téglafalak, fotók, designelemek) kicsit otthonosabban éreztem magam.
A Pony belseje
A helyet nem mondanám kifejezetten specialty kávézónak, de az 1979 (!)-ben alapított berlini Andraschko pörkölő sötét blendjét nagyon korrekt módon készítik el, a mellé választott lazacos bagel, meg egyenesen zseniális volt!
Egészséges reggeli
Ezek után már nagyon vártam, hogy a híres The Barn valamelyik kávézóját meglátogassam. A Potzdamer Platz-ra csak benéztem mert már éppen zártak, de itt megint nagyon fájt, hogy minden full egyszinű fehér szürke, kivéve a terasz bútorok, amik feketék voltak.
Barn@Potzdamer
Másnap a Neükölln-i egység összegraffitizett(!) homlokzata, hozott némi változatosságot, de bent itt is a zéró díszítés elv érvényesült.
Hát nem tudom...
Az itt kapott flat white viszont kifejezetten közepesre sikerült, semmi extra kávé egy kicsit túlgőzölt tejjel. (Budapesten egy ilyen kávézóba biztosan nem járnék vissza)
Legalább a graffiti hoz némi színt
Fentieken túl természetesen jópár kávézóba csak benéztem, de nem nagyon akadt olyan, ami különösen magával ragadott volna.
Az n+1-ik egyforma hely
Összegezve a berlini látogatás során szerzett benyomásokat, azt kell mondjam, hogy Budapesten sokkal színesebb és jobb kávézókkal vagyunk ellátva, nem kell irigykedve tekintgetnünk Berlin irányába, inkább irány a Belváros vagy akár valamelyik jó vidéki kávézó, és igyunk egy jó feketét!